Határtalanul 2021 Jászladány

A Határtalanul pályázat segítségével Erdélybe utazhattunk. Ez egy óriási lehetőség volt mindannyiunknak, hiszen ez idáig egyikünk sem lépte még át Magyarország határait, egyikünk sem utazott el külföldre.

Az osztály május 10 -én reggel 5:00 órakor indult kisbusszal Erdélybe. Az út odafelé nagyon hosszúnak tűnt, s olykor fárasztó is volt, ám az elénk táruló gyönyörű táj képe és a buszban hallott érdekes előadások feledtették az út viszontagságait. Aztán ottani idő szerint este 7:00 óra körül érkeztünk meg a szálláshelyünkre Csíkrákosra. Itt nagyon kedves fogadtatásban volt részünk. Már a Cserekert fogadóban is meg volt számunkra terítve, s alig vártuk, hogy megtölthessük éhes gyomrunkat. Vacsora minden nap bőséges háromfogásos étek volt, reggelire pedig paraszti finomságokkal, házi lekvárral, tojásrántottával és bundáskenyérrel készültek nekünk. S ha valaki bármikor is repetázni szeretett volna, annak bőven jutott rá lehetősége. A napok gyorsan teltek, közben pedig rengeteg szép helyet bejártunk. A második napon a híres Parajdi Sóbányát látogattuk meg. A bánya mélyébe busz vitt le minket. A levegő odalenn kristálytiszta volt. Kifejezetten a kisgyermekek gyógyulására fókuszálva rendezkedett be a sóbánya, hogy ott minél több időt tölthessenek le. Volt ott játszótér, sóhomokozó, hinta, kalandparkhoz hasonló mászóka, de lehetett ennivalót és innivalót is venni. Majd Farkaslakán Tamási Áron sírját látogattuk, s koszorúztuk meg. Csütörtökön Nyergestetőn jártunk az 1848-as emlékhelyen. A történelmi előadást követően Szikszai Donát elszavalta Kányádi szívhez szóló versét. Szem nem maradt szárazon. Ezt követően lehetőségünk nyílt az ottani polgármester jóvoltából a szépvízi Határőr Múzeum megtekintésére. Itt a tárlatvezetővel a honfoglalástól egészen a 2. világháborúig tekintettük át történelmünket. A történelem rögös útjai után felüdülést nyújtott Fügés Tető látványa.  Hihetetlen volt onnan föntről szemlélni a hegykeretet a csodálatos gyeptakaróval. Délután pedig még látogatást tettünk a Monarchia egykori legkeletibb pontján az Ezeréves határnál, a harmincas őrháznál. A napot pedig hol máshol zárhattuk volna, mint Csíksomlyón. Itt a templomot néztük meg, s szerencsénkre lehetőségünk nyílt egy szentmisén is részt venni.  A mise végeztével pedig a Mária szoborhoz járulva megáldattuk kegytárgyainkat. Pénteken, az utolsó napon a Békás- szorosban, valamint a Gyilkos- tónál jártunk. Itt kedvünkre bazározhattunk, vásárolhattunk, amit csak szerettünk volna. 

A szombat sajnos nagyon gyorsan jött el. A reggeli elfogyasztása után 9:15 -kor a kis csapat az irányt hazafelé vette. Fáradtan ugyan, de élményekkel telve érkeztünk meg Jászladányra, ahol a családtagok már izgatottan vártak minket a parkolóban. Nekem nagyon tetszett a kirándulás! Számomra örök élmény az itt eltöltött néhány nap. Remélem még sok gyereknek lesz lehetősége Erdélybe eljutni! Hiszen más a történelem és magyarórákon hallani mindezekről, és egy egészen más dolog a saját bőrünkön tapasztalni és a szívünkkel érezni Erdély fontosságát.